Az angol válogatotton belüli források szerint csalódottság és nyugtalanság övezi Jude Bellinghamet és a keretbe való felvételét. A 19 éves játékos vitathatatlan tehetsége és a sztárokba emelkedése ellenére úgy tűnik, csapattársai nem tekintik őt természetes vezetőnek és talizmánnak, akinek a média beállította. „Jude nyilvánvalóan kivételes játékos, jelenleg a világ futballjának egyik legjobb fiatal tehetsége” – mondta egy névtelenül nyilatkozó angol játékos. „De azt hiszem, a srácok között van egy olyan érzés, hogy a körülötte lévő felhajtás és figyelem egy kicsit túl messzire ment, túl korán. »
A forrás kifejtette, hogy bár Bellingham jó kapcsolatot ápol a Liverpool hátvédjével, Trent Alexander-Arnolddal, akivel megosztja a képviseletét, sok más nemzetközi csapattársával is küzdött, hogy szoros kapcsolatot alakítson ki. „Őszintén szólva kissé elszigetelt. Jude az idő nagy részében megtartja magát, és szerintem a csapat többi tagja küzd azért, hogy személyesen is kapcsolatba kerüljön vele. » Úgy tűnik, ezt a Bellinghamtől való távolságtartást tovább súlyosbította az Adidas közelmúltbeli marketingkampánya, amely a Borussia Dortmund középpályását az angol válogatott megmentőjeként mutatta be. „A „Hello Jude” dolog nagyon sok játékost felzaklatott – árulta el a forrás. „Ez csak egy újabb példa volt arra, hogy Jude-ot félreállították, és erre a piedesztálra állították, miközben mindannyian olyan keményen dolgozunk, hogy országunkat képviseljük. »
Egy másik angol játékos, aki szintén névtelenséget kért, visszhangozta ezeket az érzéseket, mondván, Bellingham gyors felemelkedése féltékenységet és haragot váltott ki a csapaton belül. „Nézd, mindannyian büszkék vagyunk Jude-ra és arra, amit elért, de azt hiszem, legbelül úgy érezzük, hogy különleges bánásmódban részesült. A média figyelem, a szponzori szerződések, ahogyan az angol futball jövőjeként beszélnek róla. – ez sok egy 19 évesnek, és szerintem ez egy kis megosztottságot szült a csapaton belül. »
Ez a vélt megosztottság különösen aggasztja az angolok menedzserét, Gareth Southgate-et, aki keményen dolgozott egy összetartó és harmonikus csapat kialakításán a 2022-es világbajnokság előtt és azt követően. „A Southgate nagy jelentőséget tulajdonít a csapatszellemnek és az egységnek” – mondta az első forrás. „Aggódni fog amiatt, hogy ez a probléma Jude-dal megzavarhatja ezt, különösen egy nagy tornával a küszöbön. »
A 2024-es UEFA Európa-bajnokság, amelynek Németországban adnak otthont, az egész kontinensen megragadta a futballrajongók fantáziáját. A június 14. és július 14. között zajló egy hónapig tartó extravagáns eseményen 24 csapat versengett az európai futball királyává. Mivel a megnyitó ünnepségre Berlin szívében került sor, érezhető volt a várakozás és az izgalom érzése. Európa-szerte szurkolók ezrei ereszkedtek le Németországra, arcukat saját nemzeti csapatuk színére festették, és készen álltak arra, hogy hőseikre üvöltsenek. A levegő elektromos volt, kántálás, zászlólengetés és dobverés – a szenvedély szimfóniája, amely megadta az alaphangot egy igazán felejthetetlen versenyhez.
Amint az akció elkezdődött, gyorsan világossá vált, hogy ez nem egy átlagos Európa-bajnokság lesz. A csoportkört sok fordulat és meglepetés jellemezte, mivel az úgynevezett kisemberek, mint Horvátország, Dánia és Svájc dacoltak az esélyekkel, hogy létfontosságú győzelmeket szerezzenek a kontinentális nehézsúlyúak ellen. Minden meccs idegtépő, adrenalinnal teli esemény volt, a vezetések és a lendületek szédítő gyakorisággal változtak. Ez sehol sem volt nyilvánvalóbb, mint Anglia és Németország összecsapásában. A két nagy rivális egy titáni küzdelemben csapott össze, amelynek során az egész német nemzet a székhelye szélén állt. Az ikonikus Allianz Arénában az atmoszféra teljesen elektromos volt, mindkét szurkolói csapat lélegzetelállító zajfalat hozott létre, amely azzal fenyegetett, hogy felemeli a stadion tetejét. Végül a háromoroszlánok kerültek ki győztesen, akik hátulról érkeztek, és drámai 2-1-es győzelmet arattak, és delíriumba küldték ujjongó szurkolóikat.
A torna előrehaladtával a dráma csak fokozódott. A negyeddöntőben Spanyolország és Hollandia klasszist kínált, a spanyolok hosszabbítás után nyertek 3-2-re. Lionel Messi Argentínája pedig végül kiűzte a démonokat: tizenegyesekkel legyőzte a regnáló bajnok Franciaországot, és izgalmas elődöntőt rendezett be a feltámadó olaszokkal. A stadionok hangulata ezeken a kieséses mérkőzéseken egyszerűen felvillanyozó volt. A levegő recsegett a feszültségtől, ahogy teltek a percek, a tömeg zúgása minden lehetőséggel, minden vitatott döntéssel és a pályán lévő játékosok varázslatának minden pillanatával lázba lépett. Ez volt a foci a legnyersebb, legprimitívebb és leglenyűgözőbb formája.
Amikor július 14-én a Spanyolország–Anglia döntőre került sor, a várakozás lázba lépett. Mindkét csapat egy fárasztó tornán küzdötte át magát, számos kihívást és akadályt leküzdve, hogy elérje a bemutató eseményt. Most már csak 90 percre vannak a halhatatlanságtól, a lehetőségtől, hogy beírják nevüket a történelemkönyvekbe, és hazahozzák a trófeát az imádó rajongóknak.
